|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4 találat | lapozás: 1-4 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Latinovits Zoltán 2005. október 12.Kiderült, hogy Molnár Gál Péter ismert budapesti színikritikus besúgó volt, Latinovits Zoltán volt az áldozat. Molnár Gál Péter akkor meglepően rövid kijelentést tett: elszámolással csak önmagának tartozik. Sokan mondták akkor, hogy lehet ilyen szégyentelenül pökhendi és cinikus valaki. Most pedig fény derült Bodor Pál ügynöki múltjára. Bodor Pálnak, Diurnusnak beszélnie kell, kiről írt jobb esetben kényszeredett, rosszabb esetben fölös szakvéleményt. Bodor bejelentette, hogy könyvet ír erről. Ismeretes, mi ment végbe az 50-es évek Romániájában, és mi ment végbe azután. „Kétségtelen, szánalmas az eset, bántó és csalódást okoz a Diurnus-ügy Erdélyben és Magyarországon”, írta a lap munkatársa. Lokodi Imre, hozzátéve, Bodor írói, közírói múltját-súlyát a legrosszabb indulattal sem lehet félremagyarázni. /Lokodi Imre: Hol, miben éltünk? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./2008. március 12.Mátyás Zsolt Imre Ködszurkáló, avagy egy bohóc nézetei c. egyszemélyes műsora hangzott el az Aradi Kamaraszínházban. (A címbeli ködszurkáló Latinovits Zoltán 1973-ban megjelent könyvére, az egy bohóc nézetei Heinrich Böll német író azonos című regényére utal. A regényre épült az M. Józsa Tímea Ildikó és Mátyás Zsolt által összeállított szövegű előadás). Mátyás Zsolt Imre, a temesvári Csiky Gergely Színház művésze, nagy sikert aratott. /Jámbor Gyula: Mit gondol a bohóc? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./2008. március 15.Március 14-én az aradi Ioan Slavici Színházban kissé foghíjas nézőtér előtt került sor a március 15-i ünnepi előadásra. Bognár Levente alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd meleg szavakkal ecsetelte az évfordulót, az összefogás fontosságát. Szavalatok és énekszámok mellett a kivetítőn Latinovits Zoltán szavalatait láthatták a megjelentek, majd szegedi és békéscsabai művészek léptek fel. A szervező, az RMDSZ Arad megyei szervezete a résztvevőket állófogadáson látta vendégül. /Balta János: Ünnepi előadás Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./2014. július 17.Színház, színész...A Krónika július 2-ai számában Egyeseket fáraszt Gáspárik tempója címmel cikkeztünk a Gáspárik Attila vezérigazgató irányította Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata frissen zárult évadának mérlegéről, a magyar tagozaton belüli nézeteltérésekről. Az alábbiakban közöljük a társulatnál felmondott László Zsuzsa színésznőnek az üggyel kapcsolatos, szerkesztőségünkhöz eljuttatott írását. „A színész minden művészek között a legősibb, legkezdetlegesebb módon hosszabítja meg gyermekkorát. Tovább játszik. Fegyvere a költők szavai, eszméi, vértje a hit, pajzsa a szeretet, hangja a rend és a remény. Nem sérthetetlen. Tehát teljesen védtelen.’’ (Latinovits Zoltán) Színész vagyok. Hogy több mint két évtized a pályán sok vagy kevés, nem tudom még megítélni. Minden valamihez képest az, ami és mindenki valamilyen rendszerben, összefüggésekben önmaga. Több mint két évtized: számottevő siker, kudarc, öröm, kétségbeesés, útkeresés, kíváncsiság, kitárulkozás és rejtőzködés, elbotlás és újrakezdés. Nagy találkozások és feledhető történetek. Csalódások, elhomályosulás, kitisztulás, meglepetések, halálfélelemig elmenő szorongás és önfeledt szárnyalás. Elbizonytalanodás, aztán egy néző, aki megállít az utcán, hogy megköszönjön egy színházi élményt. Kétségek, amiket egy pillanatra ugyan, de eltörölnek a tapsnál elkapott tekintetek. Hivatás, szakma, életforma, áldozatok, lemondások és átkozottul sok munka. Állandó változás. Színház: épület, falakkal. A falak közt emberek, sokfélék, szépek és csúnyák, jók és rosszak, ördögiek és angyaliak, változóak, kaméleonok. Valamilyen rendszerben és összefüggésekben önmaguk. Végzik a dolguk. Legjobb szándékuk és tudásuk szerint. Színház: intézmény. Vezetőkkel. Színesek, változóak, valamilyen rendszerben, összefüggésekben önmaguk. Végzik a dolguk a legjobb szándékuk és tudásuk szerint. Tettem én is, végeztem a dolgom legjobb szándékom és tudásom szerint. Két évtizeden át ugyanazon épület falai között, egy intézményben. Mígnem elkezdtem azt érezni, hogy nem vagyok a helyemen. Ha minden és mindenki valamilyen rendszerben és mások függvényében az, ami, önmaga, akkor itt most valami hibádzik. Kiléptem ebből a rendszerből. Nehezen, gyötrelmesen, de lezártam valamit, és mire a végére jutottam, megbékéltem a hátrahagyott történet szereplőivel és magammal. Pályatársam, régi kedves kollégám, volt igazgatóm, aki szintén valamilyen rendszerben és függvényekben önmaga, a minap egy sebesen haladó hajó meglöttyent alkatrészeként említett. Igazán nem is értettem, rosszul is esett fél percig. Aztán elkezdtem tovább tervezni a napomat. Újrakezdés. Semmi sem állandó. Minden és mindenki valamilyen rendszerben és összefüggésekben az, ami, önmaga. Őszintén kívánok minden pályatársamnak erőt, kitartást, sok sikert és kudarcokat is, mert erősebbé tesznek, egészséget és lelki békét. Természetesen magamnak is. László Zsuzsa, Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-4
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
